Jelenlegi hely

Byron Katie a félelemről

"Ha azért mondasz vagy teszel valamit, hogy valakit vagy valamit megszerezz, megtarts, befolyásolj vagy irányíts, az ok mindig a félelem, az eredmény pedig a fájdalom. A manipuláció egyenlő a szeparációval, a szeparáció pedig a szenvedéssel. Lehet, hogy a másik közben teljes szívéből szeret, de neked esélyed sincs, hogy ezt felismerd. Ha félelemből cselekszel, képtelen vagy befogadni a szeretetet, hiszen egy olyan gondolat fogságában élsz, ami arról szól, hogy mit kellene tenned a szeretetért. Éppen ezért minden aggodalmas gondolatod csak elszigetel a többi embertől. De amint megkérdőjelezed a gondolataidat, máris rájössz, hogy nem kell tenned semmit a szeretetért. Ez az egész csupán ártatlan félreértés, nem több. Ha szeretnél lenyűgözni másokat, és elnyerni az elismerésüket, olyan vagy, mint a hisztis gyerek, aki így kiabál: "Nézz rám! Nézz rám!" Az egész hajsza mögött valójában egy hisztis gyerek áll. Ha képes vagy szeretni ezt a gyereket és megölelni őt, a keresésnek vége szakad."

Byron Katie

 

Na hányan vagyunk ezzel így?

 

Hányan próbáljuk megszerezni, megtartani és úgy manipulálni azokat, akiket állítólag szeretünk, csupán azért, hogy úgy viselkedjenek ahogy mi szeretnénk? De miért is? Mert velük akarjuk kitölteni azt a hatalmas űrt, ami bennünk van? Akkor most tényleg szeretjük őket? Öket? Egyáltalán látjuk őket? Vagy csak el akarunk velük játszatni azt, amire nekünk szükségünk van? Ilyen alapon vehetnénk egy rongybabát is.

 

Azt hiszem nem lehet a másik embert igazán látni, amíg arra akarjuk használni, hogy megadja nekünk a szükséges figyelmet, szeretetet, elismerést. Addig az egész egy ostoba üzlet....